Péteri Vanda

Először a filmmel ismerkedtem meg ( az eredetivel és nem a béna amcsi feldolgozással). Már akkor nagyon magával ragadott a történet és nem tudtam ellenállni hogy ne vegyem meg a trilógia összes részét egyszerre. Mást nem mondhatok csak annyit, hogy egyszerűen fantasztikus mind a stílus mind a karakterek és persze a történet maga. Őszintén mondom ez életem eddigi legjobb könyve. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Már több, mint két hete végeztem a könyvvel, de még mindig adott gondolkodnivalót. Az első részt imádtam, a Kiválasztottak élete egyből magával rántott. Ebben a részben is úgy éreztem, hogy végig ott vagyok a lányok között, habár nem szakadtam öt darabra :) A történet továbbra is a maga tempójában pörög, se nem túl lassan, se nem túl gyorsan. Jelenlegi főgonoszaink a Tanács küldöttei, a Pozitív Engelsfors szekta (amit Elias édesanyja alapított Isteni sugallatra tette volna?), és valaki, aki utóbbiban a szálakat mozgatja. A karakterek még mindig valósak, semmi felszínes Letört a körmöm!- típusú probléma. Amit viszont Linnéával tettek, na, ott aztán majdnem a falhoz vágtam a könyvet a dühtől! Hogy lehetnek képesek ilyesmire? Mats és Sara tehetségét bizonyítja, mennyire sikerült átéreznem a lányok helyzetét, és leszidni magam, amiért előre ítélkeztem néhányuk felett. Ugyanis, míg az előző részben ellenszenvesnek és utálatosnak ismertük meg, addig itt valóban meglátjuk az igazi Idát. A lányt, akivel nem foglalkoznak a szülei, akit belekényszerítenek egy kapcsolatba egy idiótával, és aki végül mindenkit megment. Az első résznél látható értékelésemben is elmondtam, hogy valószínűleg nem kímélik majd a szereplőket. Igazam lett, de nagyon sajnálom. Az utolsó jelenet hatalmasat üt, amikor befejeztem a könyvet, csak néztem a lapokat, és az járt a fejemben: MIÉRT? Nicolaus története megindító volt, hiszen van nagyobb büntetés az örök életnél, miközben végig tudod, mit tettél? Együtt kell élned azzal, hogy megölted a lányod még ha akaratlanul is. Adriana Annyit mondok: Wow. Azért kíváncsi vagyok, mi lesz vele a befejezőrészben. Nieminen nagypapa: Anna-Karin nagypapája már az első részben nagyon szimpatikus volt, a végén pedig, amikor az otthonba került, bevallom, kicsit megsirattam. Olyan odaadóan foglalkozott mindig az unokájával, és ő fizetett meg. A józan ész és az emlékek határmezsgyéjén áll, és mintha mindent tudna a Kiválasztottakról. Mindenképp érdekes karakter, habár lehet, hogy ezt a finnek és svédek iránti elfogultságom miatt mondom. :$ Anna-Karin, Vanessa, Minno és Linnéa egyre jobbak együtt, összekovácsolódnak, a tárgyaláson pedig még inkább bizonyítják ezt. Érdekes, hogy ebben a részben a nyár, pontosabban a vénasszonyok nyara került előtérbe. Svédországban aligha szokványos a könyvben leírt hőség, így már érezhető, hogy ez nem valami jó előjel. Különösen tetszettek az erdőben játszódó jelenetek, mivel magam is imádom a rengetegeket, valahogy olyan misztikus hangulatuk van, ahol elvonulhatsz a világ elől. Értékelésemet Matilda mondatával zárnám: Nincs még vége. U.i.: Mikor jön a Kulcs?

Az igazi különlegessége ennek a regénynek a hangulatteremtés, a kiváló stílus és a megfelelő arányú információ és misztikum egyensúlya. Úgy fonta körém a hálóját a két szerző, hogy észre sem vettem, s máris elvesztem. Teljesen bevonódtam, abszolút együtt lélegeztem a cselekménnyel, emiatt a fordulatok is meglepetést, olykor megdöbbenést, netán szomorúságot váltottak ki belőlem. Úgy játszottak az érzelmeimmel, a hangulatommal, ahogyan csak akartak. Számomra olyan ez a történet, mint valami régi, titkos, családi recept alapján elkészített különleges étel, ahol a hozzávalók mennyisége, aránya, a készítés módja, tökéletes és egyedi ízkombinációt eredményez. Erre a történetre maradéktalanul igaz, hogy az odavezető út az igazi kaland, nem pedig a végeredmény. Egyedi és utánozhatatlan atmoszférája miatt beköltözött a lelkembe és ott kényelmesen elterpeszkedett. Jöhet a hó, süvíthet a szél, lehet mínusz ezer fok. Svédország én akkor is örökre és megmásíthatatlanul megszerettelek.

Ha jól emlékszem ez volt az első skandináv krimi,ami a kezembe került és amivel megszerettem ezt a vonalat. Teljesen új, sötét és misztikus hangulatot teremtenek szinte mindegyik skandináv könyvben, így nagyon könnyű rákattani :) . A gonosz arcai egy izgalmas könyv, végig követhetjük Van Veeteren rendőrfelügyelő újabb frappáns nyomozását. Szerencsére a felügyyelő több könyvben is felbukkan,ezáltal minnél közelebb kerülhetünk hozzá és szerethetjük meg furcsa stílusát. A könyv végén mint mindig, meglepődve olvastam az utolsó oldalakat. Nesser mesterien csavarja a szálakat, nem csoda, hogy ez a könyve is a Svéd Krimiíró Akadémia díjnyertese. Akinek tetszett a történet, annak nyugodt szívvel ajánlom A Borkmann-elv című könyvét is. Jó nyomozást!

Ott kezdeném, hogy korábbi munkám révén lelkileg és fizikailag is igen közel kerültem a skandináv országokhoz, sok embert utaztattam oda és kísértem magam is, sokat jártam Dániától-Izlandig a skandinávoknál így Svédországban is. Maga a skandináv krimi is közel áll hozzám, ám furcsa mód a Tetovált lányt előbb ismertem meg film formájában mint könyvként. Talán jó volt így, könnyen lehet, hogy a nem túl nagy számú de olykor mégis jelentős eltérés a könyv és a film között zavaró lett volna, így viszont elmondhatom, hogy bár a film is nagyon tetszett, a könyv még sokkal de sokkal jobb. Ízig-vérig skandináv, ugyanakkor befogadható azok számára is, akik előtt a svédek életvitele, életfelfogása nem feltétlen ismert. Holnap útba ejtek egy könyvesboltot és beszerzem a második részt. És egy személyes üzenet a végére: Stieg, üdv mindenkinek Odaát (ha netán összefutnál Selma Lagerlöffel, őt külön üdvözlöm), és tudd, hogy baromira feladtad a leckét az itt maradtaknak!

Izgalmas, letehetetlen krimi! Ajánlom mindenkinek!!

Nekem nem nagyon tetszett az eleje, én is nagyon vontatottnak, és unalmasnak találtam. Amit én nem értek, az a vége felé van... SPOILER Hát most komolyan??? Hogy lehet az hogy elkezdik üldözni a gyilkost, az meg simán feladja, és csak úgy hip-hop öngyilkos lesz??? Nekem ez a része nem tetszett... akkor inkább már lett volna úgy mint a filmben, hogy balesetből kifolyólag hal meg. De így... a jó kis kerek sztorit nálam ez elvágta. Ennél a résznél voltam úgy hogy kb leteszem a könyvet...

Szerintem, az utóbbi évek egyik legjobb könyvei! Néhány óra alatt olvastam ki mindhárom könyvet! Láttam kb. már vagy 5-ször a fimeket, moziban, Tv-ben stb. Sőt, miután az elmúlt időszakomban svédországban éltem, volt szerencsém a svéd Tv jóvoltából, eredetiben is végig nézni! Nagyon nagy kedvencemmé vált! És a film főszereplője, Naomi Rapace is nagyon jó+nagyon csini is!

Ha létezik olyan, hogy jó könyv, akkor ez az!! Szinte észrevétlenül kerül teljesen a hatása alá az ember. Szó szerint függővé és megszállottá tesz, a történet előrehaladtával már az olvasó is próbálja kibogozni a Harriet-rejtélyt. SPOILER! Az előttem hozzászóló Easy kérdéseivel kapcsolatban, (ha valakiben egyáltalán felmerülnek ezek a kérdések): szerintem azért nem jutottak semmire a képküldéssel, mert sehova nem vezettek nyomok. A felvonulással a baleset miatt nem foglalkoztak (ez azt hiszem, le is van írva). A felvonulásról készült többi képre pedig ha kíváncsiak is voltak és meg is nézték őket, nem tűnt fel nekik Harriet arckifejezésének megváltozása, így aztán azon a vonalon nem is próbáltak továbbmenni. Mikael lánya egyértelműen onnan tudhatta a telefonszámokkal azonos formátumú számok jelentését, mert Harriethez hasonlóan ő is bibliaolvasó szektába járt, ahol nyilvánvalóan ugyanúgy jelezték a bibliai hivatkozásokat. A rendőrségnek anno valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy az első látásra telefonszámoknak látszó bejegyzés jelentéséről mást feltételezzen. A lövöldözés után pedig - szintén teljesen logikusan - azért nem szólt a rendőrségnek, mert azzal kiderült volna a Mikael által végzett nyomozás eredményre vezetésének lehetősége és ezt természetesen nem akarta kockáztatni pont a cél felfedése előtt. SPOILER VÉGE!!

Nekem is tetszett a könyv, de többek között: Miért nem foglalkoztak a nyomozás során a születésnapi képküldéssel (honnan, mikor küldték, esetleg melyik családtag volt épp ott)? Hogy lehet, hogy 37 éve megszállottként foglalkozott az üggyel Henry és a nyomozó, de eszükbe nem jutott megvizsgálni, hogy mi történhetett a baleset előtti felvonuláson Henriett-tel? (Pedig négyszemközt szeretett volna beszélni Henryvel). Nem beszélve arról, hogy belenyugodtak, hogy csak egyetlen kép volt a baleset előtti időszakról náluk, pedig az újság archívuma rengeteg kapcsolódó képet tartralmazott (az újságíró hipp-hopp meg is találta. 60-as évek telefonszámaihoz hasonlító 5 jegyű számokról honnan tudta azonnal az újságíró lánya, hogy bibliai hivatkozások? Közben ez 37 év alatt nem derült ki (pedig reggeltől estig ezzel foglalkoztak ketten is)? Én, ha háromszor rámlő egy sorozatgyilkos, biztosan kihívom a rendőrséget, mivel nagyon valószínű, hogy perceken belül megtalálnák (egy viszonylag zárt szigeten, ahol éppen 10-nél kevesebb ember tartózkodik) a tettest (lőrornyom, lábnyom, hüvely, fegyver felkutatása, ki hol volt stb.).

A legeslegnagyobb könyv, függővé tett. Horrort/krimit/thrillert pedig csak mozivásznon szeretek nézni. Ez a könyvsorozat új utat nyitott számomra... Pedig én se szeretem a "sztárkönyveket", de már értem ez miért lett az :-P

Nagyon jó könyv, mint ahogyan a további két része is. Láttam moziban is, nem volt rossz a film, de meg sem közelíti az olvasási élményt (sok olyan részt írtak át benne, amelynek fontos szerepe volt a cselekményben, és így már nem volt az igazi). Mindenkinek ajánlom a másik két részt is (egyébként azt mondják: filmen a 2., könyvben a 3. a legjobb)

Annyira ki van dolgozva a sztori, hogy talán ezért indul ilyen nehezen az egész... Ezt a hátteret fel kellett építenie az írónak, hogy utána igazán képbe legyen az olvasó. De aztán megérkezik a tetovált lány, és bindulnak az események, és nincs megállás, ezt olvsaod a wc-n, ezt olvasod meló helyett, ezt olvasod alvás helyett, és végül itt írogatsz a fórumon, amíg nem tudtad beszerezni a következő részt... A tetovált lány akkora telitalálat, hogy az nem is igaz... Iszonyat várom a következő részt. Kiráz a hideg, amikor visszagondolok bizonyos részekre. Én is csak ajánlani tudom mindenkinek...

Nekem tetszett, hogy lassan indul. Rendesen el lehet merülni a hangulatában. Ráadásul remekül ki van dolgozva, nincsenek benne lyukak, a krimi mellé pedig egy szép kis svéd társadalomkritika is kerekedik. Nálam biztos, hogy sokáig a top 5-ben lesz a trilógia.

Osztom bfzs véleményét, a könyv valóban letehetetlen és nagyon várom én is a következő rész megjelenését magyarul! Egyáltalán nem indul unalmasan, nem lehet egyből durr a közepébe. De mint tudjuk, ízlések és pofonok. Én ajánlanám mindenkinek, nagyon izgalmas!

Tényleg nagyon lassan indul, a végén izgalmasabb lesz, de a legjobb benne a tetovált lány alakja. Ha kibírod az elejét, és eljutsz a közepéig, már élvezni fogod!

Lehet, hogy világsiker, de sajnos nagyon unalmasan indul, az első száz oldal pokoli kínlódás. Én letettem, majd ha nagyon unatkozom, talán folytatom...

Nehezen vettem meg, mert furcsa címe van. Nagyon nagyon jó a könyv. Várom a folytatást!

Nekem nagyon tetszett a Tetovált lány. Letehetetlen és nagyon liberális könyv! Azóta olvastam a második részt is, az is hasonlóan izgalmas - sajnos az még nem jelent meg magyarul. Nagyon várom a harmadik, befejező részt! Kár, hogy a szerző, Stieg Larsson nem érhette meg a trilógia megjelenését, nagyon szívesen olvastam volna tőle további könyveket! Egyébként a trilógia különböző részei vezetik az európai sikerlistákat.

ööö, én is olvastam már jobb krimit, nem voltam túlzottan elájulva, de valahogy mégsem sajnálom, hogy elolvastam

Elég gyenge és unalmas,mint egy rossz Derrick-epizód

Elég nyomasztó, és félelmetes volt, és meglepő is, nagyon tetszett!